13.rész.'A régi banda?'

Köszönöm a több mint 3900 oldal látogatót,a 4 komit,és a 12(!!) pipát.<3.
A blogovin már nem rosszalkodik,így már tudjátok követni a blogot,szóval kövessétek!!:)

Rose szemszöge.*

Elsétáltam a lépcsőig,és vágtam le magam..Arcomról folyamatosan potyogott a könny,és néztem körbe a házban.Minden üres volt.Az emlékek pedig csak peregtek le a szemem előtt.Mikor beköltöztünk,mikor a két srác körbeszaladta a házat,a kicsik táncórái,Julianne néni sütemény illata.Hiányozni fog ez a ház,de jobb lesz mindenkinek London.Győzködtem magamat,de megszólalt a csengő.Felálltam,megtöröltem az arcom és odaléptem az ajtóhoz.Apa berendelt költöztetői voltak azok,akik elvisznek innen mindent.

-Jó reggelt.-szóltam hozzájuk,akik álmosan,de bólintottak.Szép köszönés.

-Az összes dobozt,bútort,viszik.Az egyik gardrób szobában,van egy padlásszoba.Ott is vannak bútorok,és dobozok.-Na meg emlékek,gondolkodtam magamban.Ők pedig bólogattak.

-Másfél óra és minden a kamionon lesz.-szólt hozzám az egyik,mire bólintottam és a két táskámhoz léptem.Felkaptam,majd bevonultam az alsó szinten lévő fürdőbe.Bezártam magam után,majd azt a nagy táskát kezdtem el kotorászni,amit a két lány pakolt össze nekem.Minden volt benne.Lekaptam magamról azt a pólót,ami rajtam volt és fehérneműket,a hajamat leengedtem,majd a zuhanyzó kabinba léptem.Magamra engedtem a forró vizet,és csak égettem magam a tusolóból kifolyó víz alatt.Arcomról csepegtek le a sós könnycseppek,és néztem folyamatosan le.

Twitter: Lia_Rose.P:
A fájdalom meg változtat..'

-Istenem..-suttogtam,majd kentem végig magamon azt a kevés tusfürdőt amit találtam,sampont a hajamra,majd mosakodtam meg és léptem ki a zuhanyzókabinból..Az elcsomagolt törölközővel,szárazra töröltem magam,a hajamat hajszínezővel feketére csináltam,és tömérdek sminket kentem magamra.A ruhák között válogatni kezdtem.A táska mellett észrevettem azt a pólót amit levettem magamról. Zayn pólója.Magamhoz kaptam,és szorítottam. Már most hiányoznak,akkor mi lesz később? Fel kaptam a fehérneműimet,egy bőrhatású cicanadrágot,Zayn pólóját,egy óriási deszkás pulcsit és a tornacipőmet.Hajat szárítottam és felkaptam még a fiúktól be búrt sapkát.Utolsó állapotot frissítettem Twitteren,majd raktam el a telefont,de előtte kivettem a SIM kártyát belőle.Elővigyázatosság,apáék miatt.

-Kisasszony,kész vagyunk,és magát keresik egy fekete terepjáróból.-szólalt meg egy munkás.

-Egy pillanat.-kiabáltam ki,mire utolsót belenéztem a tükörbe.
-Erős vagy,Rose.-suttogtam,majd kihúztam magam,és kiléptem a két táskával a fürdőből.
A költöztető intett,majd belépett a kamionba és elhajtottak.Körbe néztem a házba.Sehol semmi.Én és az üres ház.Kifújtam a levegőt,majd az ajtó kicsapódott,és ugyan az a pasi belépett rajta vigyorogva,aki itt volt tegnap is.Rá néztem,és a kezébe nyomtam a pénzes táskát.Tudtam,hogy valahonnan ismerem.
Belenézett,és elvigyorodott.
-Töröld le a képedről a vigyort de nagyon gyorsan.-suttogtam,mire rám nézett.
-Telefont.-beszélt hozzám mogorván,mire a kezébe nyomtam a készülékemet.Eldobta,ami a falhoz csapódott.Ő a másik kezében lévő táskát kinyitotta és lerakta a földre.Áradt belőle a bűz.
-Menjünk ki innen csillagom.-kacsintott rám,és nyomott ki az ajtón.
Bent valamit szétlocsolt, eldobott egy égő gyufaszálat,karon fogott,majd szaladt velem a kocsiig.A kocsinál egy ismerős alakot láttam meg. Mike-t.
-Baby.-kacsintott rám,majd ölelt meg hirtelen.
-De benzin szag van.-szagoltam bele a levegőbe,miközben beszálltam a fekete terepjáróba.
-Végig akarod nézni,te ribi,ahogy fel ég az otthonod?-nevetett az arcomba,mire pofon vágtam.
-Te Bill,normális vagy?Hogy beszélsz?PONT ROSE-AL?-akadt ki a mellettem ülő srác.
-ROSE?-nézett rám teljes sokkban és lefagyva,Bill,mire elvigyorodtam,és bólintottam.
-Mennyit változtál.Jézusom.Sajnálom.-nézett rám a srác.
-3 év.-bólogattam.
-Rose,miért jössz vissza?Brad teljesen K.O. Szét van drogozva a srác,semmit nem változott,hülyébb mint volt,és erőszakosabb.-nézett rám Mike.
-Tudod,hogy mi is mennénk,ha tudnánk.De akkor ki nyír minket.Még mindig te vagy a mindene.-suttogta Bill el a mondat végét,mire kirázott a hideg.
-Azok után amit velem művelt?Kibaszottul nem akartam vissza jönni,míg te nem zargattál engem.-néztem rá Billre,de tudtam hogy nem ő a hibás.-A gyerekek,a szeretteim,a családom,és a barátom miatt jöttem el.-akadtam ki,mire Mike megölelt.Láttam,ahogy az otthon alsó szintje már lángokban áll.Bill gyorsabban hajtott.
-Nyugi, baby. ss.-suttogott a fülembe,ő tudta még a betegségemet.
-Rose,neked van barátod?És elengedett?.-nézett rám a visszapillantó tükörből Bill.
-Kénytelen volt,de szerintem már soha többet nem látom..-remegett meg a hangom.-Miattuk jöttem el,hisz te is tudod.Hisz te mondtad.-néztem rá,mire bólintott.
-Melyik az 5 közül?-kérdezte a srác.
-Kik közül?-kérdezte Mike,mire a fejemet ráztam.
-Figyelj,Mi is elakarunk innen húzni,de nem tudunk,mert akkor Brad megöl.Egyedül ez a kocsi nincs bekamerázva.Szerinted miért ennyire sötét itt minden?Brad teljesen agyilag off. Nem vagyunk árulók,Rose. Gondolj vissza a 3 évvel ezelőtti korszakra.-szólt Mike.Eszembe jutott minden régi emlék.
-a tetkós srác az,aki annyira nézett engem tegnap?-szólalt meg hirtelen Bill,bólintottam.
-Az legalább ki is néz valahogy.-szólt Mike,felnevettem.
-De kuss.-szóltam.
-Figyelj,a főnökasszony ki fog nyírni,Bill.-kuncogott Mike,mire oldalba löktem.
-Most is mindenki úgy tekint rád,mint anno.-szólt Bill-nagyot néztem.-csak körülbelül 68-en vagyunk,és nem 15-en.-folytatta a mondatát Mike.A kocsi megállt.Kinéztem az ablakon.Ugyan az a romos,koszos raktár épület.
-Semmi nem változott.-suttogta Mike,mire bólintottam. Kiszálltunk a kocsiból.Körülöttem,mindenki felismert,én viszont egyik embert sem ismertem meg.
-A régi banda?-kérdeztem a fiúkat.
-Csak 4-en maradtunk meg belőle.-suttogott Bill,majd lépkedtünk be a raktárba.Körülöttem mindenki lehajolt.
-Ez nagyon gáz.-röhögött mellettem Mike.
-Szerintem is.-nevettem fel,mire Bill is elmosolyodott.A raktár épületben áradt a doh,a fú ,és minden egyéb más szag.
-Nocsak..-nevetett egy mély hang a hátam mögül.100 ember közül is felismerném. Brad. Félve de megfordultam.
Még mindig az a srác volt,akit én megismertem,anno.Arca nyúzott,és karikás volt.
-Itt van Rose.-szólt Bill.
-Látom.-húzogatta a szemöldökét,és lépkedett hozzám majd járt körbe járt.
-Rengeteget változtál,cica.-suttogta a fülembe,mire menten rosszul lettem,de tartottam magam.
-Te viszont semmit.Még mindig ugyan az a büdös féreg vagy.-szóltam hozzá,mire mindenki rám nézett.
-Nocsak,de kemények lettünk.-nevetett fel rekedten Brad. Rá se ismertem.
-Jobb leszel mint valaha..-nevetett fel.-Talán az ágyban is.-kacsintott rám,mire a hátamon futkosott a hideg.
-Soha.-suttogtam,mire rám meredt
.
-Ó dehogy is nem..-nevetett.-Ha te nem is akarod..Gondolj  csak vissza. 3 év? Csak most nem én vagyok egyedül,hanem rajtam kívül 68 fiú,csak rád vár.-kacsintott és mutatott körbe.Ránéztem a két fiúra,akik szomorúan engem vagy a földet figyelték.

Odaléptem a sráchoz,mire szájon akart puszilni,de leköptem.Mindenki kiröhögte a srácot,aki teljesen dühös volt rám,keze pedig remegett az idegtől,hogy őt kinevették.
Meg akart ütni,de a kezét megfogtam,és úgy mint Ben-nek,csak sokkal erősebben.
-Ügyes vagy kislány.-kacsintott.-De még nem elég ügyes.-röhögött,majd rúgott belém, én pedig a földre kerültem.
-Bill,Mike.Vigyétek Lis mellé.-szólt a két sráchoz,mire felkaptam a fejem. Lisnek csak egy embert szolit Brad. A testvérét,és az én legjobb barátnőmet,akiről 3 éve nem hallottam,aki eltűntnek lett nyilvánítva. Felpattantam.A két srác tudta mire gondolok .Brad elmosolyodott,majd mutatott az egyik irányba. A két fiúval az oldalamon sétáltunk az egyik lépcsőházba,majd onnan fel,egy galériára.
A lány háttal állt nekem.
-Hé,Lis. Nézd kit hoztunk.-szólt Mike,mire a lány óvatosan megfordult,és meglátott.Ő sem,és én sem hittünk a szememnek.
-Istenem,Rose.-ugrott a nyakamba,és ölelt meg szorosan.
-Lis..-suttogtam és az arcomról potyogott a könny.Mike és Bill is odajöttek hozzánk és megöleltek.
-Ne sírjatok csajok,jól el leszünk mi itt..- próbált minket nevettetni  Bill,mire elmosolyodtam.
-Na,magatokra hagyunk.-nevetett fel Mike.-Lemegyünk ahhoz a baromhoz.-suttogta hogy csak mi halljuk.
List csak öleltem, ő pedig engem.Mind a kettőnk arcáról potyogott a könny.
-Rose,úristen.Mennyit változtál..-suttogott,mire elmosolyodtam.
-Te is nagylány.Mesélj már.Mi volt utánam?-kérdeztem a lányt,aki megfogta a kezemet,és egy ajtóhoz vezetett.
-Ez lesz a szobánk.Nincs bekamerázva.-húzott be egy szobába,ami a körülményekhez képest valahogy ki is nézett.
-Na mesélj csajszi.-ültünk le a kanapéra.
-Na szóval..-És Lis-nek elmeséltem eddig a pillanatig a napjaimat, tömören. Lis egyszer felnevetett,máskor elkomorodott.
-Szóval,kicsi lány.Te vagy a híres neves Zayn Malik barátnője?-nevetett a lány,mire az ujjamat odatettem a szájához.
-Jó jó,nyugi.-nevetett már halkan.
-És veled mizujs,nagylány?Tudod mennyire utáltam magam,mikor eltűntél,én pedig akkor léptem le.-suttogtam a mondat végét,már magamnak.
-Téged jöttelek váltani.Mivel,te apuddal leléptél,muszáj kellett még egy lány.Így hát a drágalátos "bátyám".-mutatott macskakörmöt a levegőbe.-Idehozott.-suttogott,és kirázta a hideg.
-Mi az hogy drágalátos "bátyám?.-kérdeztem a lány.
-Úgy,hogy ő nem a bátyám.Nincsen bátyám .Brad-et,anyumék születésem előtt örökbe fogadták.-suttogott,teljes sokk ért.
-De akkor mégis hogy hasonlítotok ennyire,egymásra?-néztem nagyot.
-Pasz,de Rose,ne engedd meg azt,amit 3 éve.Sokkal betegebbek.-nézett rám,mire megráztam a fejem.
-Én csak tudom ,Rose.-kiabált a lány mire ránéztem.
-Téged is..-suttogtam,mire bólintott a fejével,és elfordult,hogy ne lássam hogy sír.Felpattantam és hirtelen megöleltem.Elsírta magát.
-Nem akarom ezt. Bill és Mike se.Senki,de ha elmegyünk, megöl az a nyomorék.-sírta el magát.
-Kitalálunk valamit,jó?-suttogtam a fülébe mire bólogatott.
-És ki az a Paul?-kérdezte,mire elnevettem magam.
-A fiúk biztonsági őre.Apum tudja hova kerültem.. A fiúk pedig csak sejtik.De ma vele kell találkoznom.-suttogtam,mire felálltunk és kiléptünk a szobából.
Braddal találtam szembe magam.Megnyalta a száját,mire hármat léptem hátra.
-Mit akarsz?-kérdezte Lis a sráctól.Vállat vont.
-Rose-t.-kacsintottam mire hány ingerem lett.
-Lise,ne engedd.-suttogtam.
-Paulért,kell menni.-nézett a szemébe a lány komoran és ridegen.
-A volt biztonsági őrért.-kacsintottam rá,mire elmosolyodott.
-Rendben,de utána az enyém vagy..- lépett hozzám és nézett,rám mire a hideg futkosott a hátamon. Bólintottam. Lis karon fogott,majd lesétáltunk a galériáról.Mike-nak és Bill-nek,intettem,akik bólintottak és velünk jöttek.
-Gyertek,vezetek én.-néztem rájuk,akik döbbenten figyeltek.Nehézkesen bólintottak  és utánam jöttek. Beszálltam az egyik fekete terepjáróba.Ők hárman pedig hátra.
-Kelleni fog a hely?.-kérdezte Mike,elvigyorodtam és bólogattam.
-Hústorony,de óriási szíve van..-mosolyogtam,majd Lis a kezembe nyomott egy telefont.Bepötyögtem a számot,majd tárcsázni kezdtem,és közben be indítottam a motort.
-Tessék,itt Paul.-szólalt meg egy hang a telefonba.
-Itt pedig Rose. Kész vagy?-kérdeztem tőle.
-Ja.Gyere a West street 45/a-ra és kimegyek.-mondta,mire kinyomtam a telefont.Megfordultam,és elindultam az utca irányába.
Majd hirtelen megálltam. Megjöttünk.
Paul kinyitotta az anyós ülésnél az ajtót,és beszállt,egy hátizsákkal.
-Szia kicsi lány.-kócolta össze a hajamat,majd adott egy puszit.
-Paul,ő itt Mike,Bill,és Lis.-A legjobb barátaim.-mosolyogtam rájuk,és ők is elmosolyodtak.
-Csá.-pacsizott le Mike-al,mire felnevettem.
Újra elindultam vissza a raktárba.
-Lehet meg fog téged nézni Brad. A lényeg hogy ne üsd ki.-röhögött Lisa.Felnevettünk.
-Azt tudod Rose,hogy így.-mutatott Paulra Bill.-Előnybe vagy Braddal szemben?-kérdezte,mire vállat vontam.
-Nem fogom,kihasználni.-mutattam rá.
-Ó dehogy is nem.-röhögött Paul.Mire megérkeztünk .Leállítottam a motort.Majd kiszálltunk a kocsiból.
-Azta, ez olyan mint a filmekbe.-röhögött Paul. Elmosolyodtunk a mondatán.
-És az milyen filmbe illő lesz,mikor több mint 200 embert fogunk kinyírni.-sóhajtott a lány.Paul rám nézett.
-Nem fogunk.Megoldom.-suttogtam,és már tudtam is mit fogok csinálni.
-Rose,jól vagy?Olyan sápadt vagy.-nézett rám Bill,és léptünk be az épületbe.
-Figyeld,Paul.Ezen akkorát fogsz röhögni.-szólt Mike a hústoronyhoz,mire kérdőn rám figyelt,Bill pedig mutatott Brad szolgáira,akik megláttak és lehajoltak.
Paul felnevetett.
-Nyertünk.-röhögött a hátam mögül a két fiú. Lis pedig engem figyelt.
-Fiúk,mutassátok be Paul-t,Bradnak. El kell mennem valahova Rose-al.-szólt a fiúknak.Sírás ütötte meg a fülemet.Körbe néztem.
-Állj,mi ez a gyerek sírás hang?.-kérdeztem meg a fiúkat. Lis pedig elhúzott.
-Lisa,válaszolj.-szóltam rá.
-Brad egyik haverja hozta ide őket.3 kisgyerek.De nagyon hasonlítanak egymásra.1 kislány és 2 fiú.
Nincsenek több 8 évesnél,és szerintem a kislány a legkisebb.A párizsi repülőtéren lopták el őket.Londonba tartottak.Hát elhozták.Annyira aranyosak,csak állandóan sírnak,és nem beszélnek velünk.A szüleiket megölték.-szomorodott el Lis.
-Hagyj lássam őket.-néztem a lányra,aki vállat vont.
-Szerintem veled se fognak beszélni.-nézett rám a lány,és húzott maga után.Paul észrevett minket,és utánunk jött.
-Nézz be a kis ablakon.Zárva van az ajtó,és csak Brad-nek van hozzá kulcsa.-szólt hozzám.
Be kukucskáltam a kis ablakon. Ettől féltem.A 3 gyerek,az ikerpár a kórházból.
-Vivienne ,Daniel, Adam?-szólt be Paul mellettem.Ő is felismerte a gyerekeket.Ránk néztek,és teljesen ledöbbentek.
-Rose.-sírta el magát a kislány.
-Nyugi kicsi,menjetek hátra.-szólt Paul,majd kiszedte a haj csatot a hajamból,és kipróbálta nyitni a zárat.
-Ismeritek őket?-kérdezte Lis,mire könnyeim alól bólogattam.Paul-nak nem sikerült kinyitni.
-Ezek a zárak,direkt nem nyílnak ki így.-szólt Lis.Ránéztem.
-Szólhattál volna előbb is.-néztem rá hitetlenkedve.Majd hátra léptem és egy lendülettel, bele rúgtam a zárba.A zár felfeszült,és az ajtó kinyílt.Beléptem a kicsikhez,akik odarohantak hozzám.
-Rose,vigyél ki innen minket.-sírta el magát a kislány.
-Kifoglak.-pusziltam őket hajon.
-Paul nézz körbe,merre van Brad.-néztem a biztonsági őrre,aki bólintott.
-Erre nincs.Most teljesen be van állva a szobájába.Egyhamar nem fog ki jönni.-szólt Lisa,mire megfogtuk a gyerekeket,és a táskájukat,majd kivittük őket.
-Vigyünk fel,hozzánk.-szólt Lis,mire bólogattam,és lépkedtünk fel a galérián.
-Ti meg mi a francot csináltok?-szólt hozzánk Mike és Bill.
-Kussoltok.-néztem rájuk,majd vittük be a kicsiket a zárható szobába.
-Rose..Rose..-nézett rám Daniel.
-Nyugi.Itt egy darabig biztonságban vagytok.-néztem rájuk,akik bólintottak. Vivienne viszont nem.
-Rose.Viv rosszul van.Mi is de az lényegtelen.Ha Viv nem kapja meg a gyógyszerét,elfog aludni örökre.-sírta el magát Adam. Ránéztem a két srácra.
-Hozzátok a ládát. Lis te pedig hozz vizet.-szóltam nekik.Paul közben visszatért.
-Csináld meg nekik az ágyat.-néztem rá,ő pedig bólintott.
-Gyere.-pusziltam meg a homlokát ami tűz forró volt.
A kicsiket leápoltam,majd bevetettem velük a táskájukban lévő gyógyszereket.A többiek csak csendben figyeltek.Felkaptam őket,majd betettem az ágyamba.Megpusziltam őket,majd elaludtak.
-Zárjuk rájuk az ajtót.-szólt Paul.bólintottunk.Kiléptünk és a zárakkal bezártuk őket.
Kifújtam magam,felegyenesedtem.Mire megszédültem,és kettőt hátraléptem.
-Rose,jól vagy?-szóltak hozzám hárman,de én leszaladtam a fürdőbe. Lis utánam szaladt..
Fogta a hajamat,miközben a WC felett görnyedtem.
-Rose..Rose..-szólt hozzám,mire megtöröltem a számat,kimostam,és ránéztem a lányra.
-Mi történt?-jött be a három srác,megráztam a fejem.
-Rose hányt.-nézett rám,sejtelmesen.
-Jól vagyok.-szóltam rekedtes hangon és húztam ki magam,de újból összeestem..