43.rész. "Nem inkább folytatni kellene amit abba sem hagytunk?"

*2 nappal később, El szemszöge:*

-Na jóé, elég.Mosolyogj már.-ugrott rám Matt, én pedig az ágyon henyerésztem alatta.
-Várj valaki jön. -nyöszörögtem, és elhallgattunk.
-Örülök hogy felhívtál. Én nem értek semmit.-Az apja legyint-2 napja csak wc-re jár ki, Matt pedig beköltözött hozzánk körülbelül, ha a srác nem lenne, akkor mar a lányom éheW halt volna. Erőszakkal etetik.-hallottam meg anyu hangját.-Értem, hogy több lenne köztük? Kétlem. El két napja fekszik és sír. Pedig annyira aranyos srác volt. Én szerettem.-beszélt anyu, és újra könnybe lábadt a szemem. Matt magához vont.-Várj, hallgatózom. Mindig szoktam. Tudod, egyszer majdnem akkor jöttem be a szobába. Tevékenykedtek.-kuncogott fel.
-Anyu, halkabban beszélj ki.-ordítottam kifelé, megint sírva. Anyu berontott a szobámba.
-Mindent hallottunk.-motyogta Matt.
-Téged keresnek.-nyújtotta felém a telefonját.
-Nem érdekel, bárki lehet az. Hagyjanak békén. Mond meg annak a valakinek hogy alszom.Esetleg, meghaltam. Úgy is lassan ott tartok.Esetleg elveszem Rose ötletet, és karcolgatom magamat. Asszem pont van nálam egy borotvaél.-gondolkodtam, Matt pedig megcsapott.
-au.-nyöszörögtem.
-ez nagyon csúnya volt El...-hallottam meg Rose hangját a telefonba. Átnyúltam érte.
-Sajnálom.-suttogtam a telefonba.
-Haha. Még is beszélsz velem.-motyogott a lány a telefonba.
-Hogy vagy? Kijöttél már a kórházból ?! Hogy van Maya? Matt puszil.-suttogtam.
-Mindegy, hogy én hogy vagyok és még igen, a kedves mindjárt férjem miatt még egy hétig bent rohadok. Maya jól van. Én is őt.-beszélt a lány.
-Ott van Zayn?-suttogta.
-Igen, de félig alszik.-motyogott.
-Nem igaz. Jöjjön vissza El. Hiányzik. Mindenkinek. Ó hogy mi az, hogy senki nem tudja hol lakik pontosan.-akadt ki Zayn.
-Nekem is hiányzik a férjed.-motyogtam, s megint könnybe lábadt a szemem.-amúgy Londonba lakom.-világosítottam fel.
-Londonba vagy?!-hallottam Rose hangját felemelkedni.
- Ne reménykedj.-morogtam.
-ajj már El.-akadt ki Matt is és állt fel mellőllem.
-Hallom a drága kiakadt.-beszélt Rose, Matt pedig elvette a telefont.

-Még jó hogy két napja éjjel-nappal. 0-24-ig bőg, erőszakkal etetem, Rose. Lefogyott 4 kilót, 2 nap alatt. Beteges már. Haa nem vagy itt, a következő gondolata az, hogy kinyírja magát. Utálom Louist. Kinyírja a legjobb barátnőmet.-akadt ki Matt.
-Uramisten...-motyogta Rose.
-Jó, figyelj Rose. Sajnálom, hogy nem köszöntem el tőled, és csak Listől. Ha nem nyírom ki magam addig, remélem meghívtok az esküvőre mert nyoszolyó lány akarok lenni. Hátul, Lissel és Graceel meg Danival. Szóval addig felépülök, és visszarepülök hozzád, arra a napra. Louis családjától el tudtam köszönni, meg aki ott volt, de apu húzott. Keress nekem egy cuki ügyvédfiút.-morogtam.
-Sőt, mond csak azt hogy talált is.-beszélt mellettem Matt.
-Mi? Nem. Előbb gyere össze Mattel, mint egy ügyvéddel.-akadt ki a telefonba Zayn.
-Ez aranyos...-morogtam.
-Te leszel az egyik koszorúlányunk,jó ? De mi volt pontosan? Louis nem beszél 2 napja. Senkivel. Sem rajongó, sem mi. Niall leöntötte 2 liter vízzel és Louis ráköpte azt.-motyogta Zayn. A neve hallatán elsírtam magam. Nagyon hiányzik.
-Jó Tina. Hagyd abba.-húzott fel matt.
-Te...-akadtam ki, Matt pedig letepert.
-Mit akarsz még? Kidobott, megalázott, és bevallotta hogy megcsalt. Te ezt még a húgaival közölted is. Gondolkozz már.-kiabált rám Matt.
-Louist.-nyögtem sírva.
-Komolyan basszus. Olyan vagy, mint egy 14 éves halálán lévő első szerelmes kis tini...-akadt ki a legjobb barátom, megfogta a csuklóm, én pedig felszisszentem.
-El..ezt nem hiszem el.-ordított Matt.
-hagyj.-suttogtam, és elfelejtettem hogy Rose és Zayn pedig mindent hall.
-Te megvágtad magad.-ordított a képembe Matt, és szorított továbbra is.
-Áááá. Matt ez fáj.-nyöszörögtem.

*Rose szemszöge:*

-Matt engedd el a lányt.-ordított Zayn a telefonba.-azt mondtam engedd el.-ordított továbbra is, én pedig az ideges hangjától összerezzentem. Niallék felfutottak, én pedig ideges voltam. Niallék berohantak hátul a legvégén pedig  Louis. Zayn engem figyelt, mit fogok csinálni.
- A rohadt életbe. Engedd el El-t te nyomorék...-ordított  Zayn és a következő pillanatban már kinyomták a telefont.
-Te világi nyomorék.-ordítottam Louis felé, és amit találtam dobáltam neki. Virágváza, dosszié, laptoptöltő, babahordozó.
-Rose. Nyugi.-jött felem Zayn.
-Hogy legyek nyugodt?!?! Kinyírtad El-t. Összetörted a barátnőmet.-ordítottam Louis felé. A nővérek beszaladtak, az ordibálásra, Katyvel az elején.
-Hogy lehettél akkora fasz, hogy megcsaltad? Olyan vagy mint Liam. Kurvák mindenhol.-sírtam el magam.-El két napja bőg, és nem eszik. Lefogyott 4 kilót. MEGVÁGTA MAGÁT!!!-sírtam és láttam Louis szemében az első könnyeket. -olyan vagy mint Liam. Mindent elbaszol. Te is úgy akarsz járni mint ő ?? Gratulálok.El tényleg szeretett, de a te kurvádat, én viszem ki hajánál fogva az épületből.-sírtam és töröltem meg az arcom. Zayn magához vont és nyugtatgatott.
-Sajnálom.-suttogtam, Zayn pedig homlokon puszilt.
-Mit? Megérdemli. Elbaszta és nem fogja már szerintem helyrehozni.-ölelt Zayn, én pedig  próbáltam nyugton lenni. Katy bejött és rám kötötte az infúziót, ami ezeregyszáz százalék, hogy nyugtatót tartalmazott. Kinéztem az ablakon, és láttam Louis ideges és megtört arcát, majd nyúl a telefonjáért, és hív valakit. Belenéztem a szemébe. Megtört. Sírt.

*El szemszöge:*

Hallottam ahogy a bejárati ajtónk becsapódik, és  Matt távozik. Elsírtam magam, anyu bejött hozzám, de apu elviharzott.
-El, kicsim.-bújt mellém az anyukám, de én csak sírtam. Megnézte a csuklómat, megtörölte az arcom és megpuszilt.
-Minden rendbe jön, majd meglátod.-suttogott, és ölelt magához.
-Miért vagy ennyire optimista? Te is tudod, hogy ez már nem fog rendbe jönni.-akadtam ki.
-Az anyád vagyok, én már csak tudom.-puszilt homlokon.-Eszel? Megcsinálom a kedvenced.-kacsintott rám, én pedig elmosolyodtam.
-Matt elment...?-suttogtam, ő pedig bólintott.
-Majd megbékél. Nem látott még ennyire összetörve. Mondjuk én sem, és apád sem. Apád orvoshoz akar vinni, ha nem javulsz.-motyogott anya.
-Javulni fogok, csak még nehéz. -suttogtam, és megint éreztem, ahogy sírhatnékom támadt.
-Tudom kicsim.-ölelt magához.-mindjárt jövők.-puszilt arcon, kelt fel és sétált ki a szobámból. Előszedtem a telefonomat, beléptem Twitterre. Minden rajongó rólam és Louisrol írt, elemzik a helyzetet. Lefotóztam magam, es küldtem el privát üzenetként Rose-nak "jól vagyok" címmel. Már csörgött is a telefonom.
-Hercegnő.-hallottam meg a hangját a telefon végén Rose-nak.
-Bántott?-suttogott a lány.
-Nem. Anyáék jöttek és Zayn leállította. Köszönöm neki.-motyogtam.
- Infúzióra kötöttek mert felidegesítettem magam. Akkor jöttek pont a fiúk. El. Tényleg megvágtad magad?-suttogta a lány.
-Iigeen.-nyöszörögtem.
-te istenverte hülye vagy. Üdvözöllek a csoportba. Tagsági kártyát nálam lehet igényelni...-beszélt és tudtam hogy mosolyog a lány a telefon másik oldalan.
-Haha.Majd akkor igénylek.-kuncogtam fel, de a szememből töröltem a könnyeket.
-Hogy vagy?-suttogta a lány.
-Jól. -nyögtem ki.
-igazat.
-Kurvaszarul.-sírtam el magam a telefonba.
-Jaj te lány.Ne sírj mert én is sírni fogok.-suttogott a lány.
-Ne.-rekedtem el.-csak annyira rossz, hogy én már nem vagyok elég jó neki. Én már nem lehetek vele. Már nem érdeklem. Mióta? És ki az új lány?-sírdogáltam.
-El, hé, nyugi. Mond hol vagy, és kiszökök a kórházból. Viszem Maya-t is.-nyöszörgött a lány a telefonba.
-Te maradsz a kórházba. Utálom azt a helyet, de először gyógyulj meg, és majd utána beszélünk. Képzeld. Felhívott a Vouge ügynökség, tegnap. Fél éves szerződés...-beszéltem, és hallottam hogy megremeg a hangja.
-Elfogadod?-suttogta.
-Honkong, kissé messze van.-nyöszörögtem.
-Honkong? Na ne már.-akadt ki.-Elfogadod?-suttogott.
-Nem tudom. Nem jöhetek haza. Hiányoznátok,de...-beszéltem, de Rose befejezte a mondatomat.
-De felejteni akarsz. De pont Honkong?-sírta el magát Rose.
-Ne sírj...-sírtam el magamat.
-Te se. Hiányoznál, de támogatlak.A barátnők erre valók nem? 2 napja trend vagytok Twitteren.-beszélt.
-Szeretlek. Jó nekem. Ja, nem.-motyogtam.
-Mindenki azt beszéli, meg elemzi, amit mondtál a rajongóknak a kórház előtt. Nagyon szép kis beszéd volt.
-Juhé.-suttogtam, és ásítottam.
-Hercegnő, aludj.-beszélt.
-Te is. Most nyugi van. Beszélünk még. Danit puszilom. Jaj meg Grace-t és List. Meg a fiúkat. Meg mindenkit.-mosolyogtam, és jutott eszembe a lány meg Niall.
-Jó éjszakát! Fogunk még beszélni. Szeretlek szia.-beszéltem, de meghallottam ahogy Rose elsírja magát.
-Gratulálok Louis. Elveszítem miattad a barátnőmet. Hongkongban fog lakni és el fog menekülni a világ elől, munkába fogja folytatni a bánatot...fuj.-sírva nyomtam ki a telefont. Éreztem ahogy lassan elalszom.
Hajnalban riadtam fel, hogy dobálják az ablakom...kaviccsal. Ki a fene az ilyenkor...keltem ki az ágyból és lépkedtem az ablakhoz. Belenéztem útközben a tükörbe és saját magamtól megijedtem. Biztos csak Matt az, ő meg nem érdekel ilyen szempontból eleget látott már. Odaléptem a csukott ablakhoz és kinéztem. Louis állt kint és kavicsokat szedett fel a földről, majd dobálta azt. Kérdőn néztem rá, gyorsan megtöröltem az arcom,de még jobban elkenődött rajta minden.
Kis résre nyitottam az ablakot, hogy pont halljam amit mond.
-Hé Júlia.-suttogott.
-Mit akarsz?-rekedtem el. Rohadt jó.
-Azt hogy nyisd ki az ablakot.-beszélt, én pedig kérdőn néztem rá, az odalent álló srácra. Kinyitottam az ablakot, Louis pedig felkapaszkodott az erkélyre, felhúzta magát, átmászott az én részemre, mikor a másik ablakból megszólalt anyám.
-Fiam, megmondtam hol a pótkulcs. Leesel. Milyen Rómeó vagy te?!-dorgálta meg Louis-t, ő pedig bárgyún elmosolyodott.
-Egy rettentően hülye Rómeó.-morgott, és lépett rá az ablakpárkányomra.
-Az biztos.-hallottam meg apu hangját.-Ha leesik, én nem voltam itt, anyád sem. Nem vállalunk egy majomért felelősséget.-morgott apu, de a szeme mosolygott.
-Engedd már be, vagy a tető fog beszakadni.-akadt ki anyu, én pedig hátraléptem, Louis pedig becsúszott az ablakon. Nagyot nyeltem, mikor azt ő visszazárta és a cipőjét leste.
-Szabad tudnom,miért másztál be hozzám, hajnali 3-kor?!-néztem az órámra.
-Öhm...miattad...-nézett rám, én pedig felemeltem az egyik szemöldölököm.
-A sajnálatodból nem kérek.-motyogtam és próbáltam elfordulni tőle, hogy ne lássa hogy sírok.
-El,félreérted.-suttogta, majd megfogta a kezem, és odahúzott magához.
-Szerintem nincs mit félreérteni Louis. Kidobtál, egy fránya hülyeség miatt.-néztem a fiúra, próbáltam erősnek mutatkozni és újra elléptem tőle, de karon fogott, és visszarántott magához. Hirtelen hideg ajkai az enyémet falták. Lefagytam és nem tudtam mit tegyek.Toljam el magamtól, vagy csókoljak vissza. Louis megállt, ellépett tőlem és leült az ágyamra.
-Elkéstem...-suttogta és remegett (?) meg a hangja a srácnak.
-Louis.-ültem le.
-Matt, igaz?!-nézett rám, én pedig hülyén ráfigyeltem.
-Eleanor.-kiabált Matt be az ablakomon kissé ittas hangon.
-Megölöm.-mordult fel, és a következő pillanatban már a szobámat elhagyta.
-Mi?-akadtam ki és szaladtam utána.
-Megöllek.-verte Louis, Matt fejét a földbe.
Felvert minden körülöttük lakót köztük a rajongókat is.Anya kiszaladt.
-Louis állj már le.-ordítottam és próbáltam szétszedni őket, kevés sikerrel. Liuis vonzotta a népeket a házunk elé.
-Fiúk. Elég.-szedte szét őket apu.
-Matt.Menj haza. Ittál.-akadt ki anyu.
-Először beszélek még a drága kicsi lányukkal.-jött felém. Egy helyben álltam, Matt pedig közeledett.
-Emlékezz, mikor megcsalt az a nyomorék, megalázott, ki volt ott melletted!?!? Ha nem lettem volna veled, éhen döglöttél volna. Megvágtad magad.-ordított a képembe.-És most, biztos dughatnékja van, így a kaszás, nagy zsebéből iderepült és biztos valami nyálas szöveggel visszaszerez az éjszakára, aztán megint itt hagy. Gondolkozz el.-simogatta meg az arcom.
-Nem tudsz semmit a mi kapcsolatunkról, Matt...-nyöszörögtem. Louis lehajtott feje alól pedig egyből felnézett rám mire elmosolyodtam.

-Lehet megcsalt. Lehet kidobott. De most itt van...
-Én is itt vagyok..-ordított és megpofozott. Arcon vágott...Mindenki feszülten figyelt, Louis szabadulni akart, de apu lefogta.
-Nem hiszem el, hogy te, ezt csináltad.-sírtam el magam és vágtam én is úgy pofon, ahogy csak tudtam. Kiserkent a vér a szája széléről.
-Iii...-húzta el a száját az egyik rajongó. Döbbenten figyeltek engem, Mattet és Louist. Matt már a piától nem tudott beszélni. Louis pedig kiszabadult és leterítette a földre.
-Ő az enyém.-morgott és verte a legjobb barátomat. Anyu odahúzott magához, míg apu pedig szét szedni próbálta 2 srácot.
-Dehogy a tiéd.-köpött le Matt egy rajongót.
-Ő az enyém, örökre. De beverek egyet, mert leköpted a hercegnőimet.-ment felé és ütötte meg Mattet.
-hé.hé. Nyugi.-jött apunak segíteni Matt apja. Ajaj. Louist lefogta apu, Mattet pedig a saját apja húzta el és vitte haza.
-ss. Ne sírj...-vigasztalt anyu.-Kislányom remegsz.-suttogta a fülembe.
-Jó, hogy...-akadtam ki halkan. Apu még mindig fogta Louist.
A rajongók megértők voltak és elmentek, vagy inkább nagyon álmosak. Valamelyikük pizsamába szaladt ki. Hirtelen két kéz kapott fel. Bárhol felismertem volna Louist.
-Hova viszed a lányomat?!-kiabált apu utánunk.
-Fel. Nézzen már rá. Felviszem, aztán megyek a repülőtérre.-suttogta el a végét Louis és csapta magunkra az ajtót.
-Mii?-nyöszörögtem, mikor le tett az ágyamra.
Louis csak állt és engem nézett. Hirtelen levágta magát a földre és hajtotta le a fejét maga elé.
-El..én nem...-suttogott, én pedig feltornyoztam magam. Louis rám nézett, és letörölte a könnyeit.-El, én ideges voltam, de sose csalnálak meg. Szeretlek, nagyon nagy hülye voltam és nem akarom azt amit Liam is csinált, hogy szerelmes és összejöhetnének Danival, de a makacsságuk előnyben van.El, figyelj rám..-fordult felém és nézett a szemeimbe. Megsimogatta az arcom.-Hülye voltam, nagyon nagy hülye.Sajnálom. Szeretlek. Kérlek, gyere vissza Londonba hozzám. Kérlek. Szeretlek. Nem akarom, hogy Hong-Kongba menj félévre. Nem bírnám ki. Emlékszel mit mondtam, május 24.-én? Hogy én veled akarom még egyszer vagy kétszer vagy esetleg háromszor azt átélni, amit átéltünk Rose- sal. Szeretlek. Hallod? Kérlek szépen. Kezdjük újra.-sírt a srác. Elmosolyodtam, megtöröltem az arcát és odahúztam magamhoz.
-Nem inkább folytatni kellene amit abba sem hagytunk?-suttogtam és szippantottam be Louis illatát.
-Igazán?!-suttogta, én pedig  bólintottam. Elvigyorodott és megcsókolt.
-Sajnálom.-suttogtam, de ő csak tovább csókolt. Visszacsókoltam és éreztem valami keserűt a számnál. Eltoltam magamtól, ő pedig megint megijedt.
-Vérzik a szád..-suttogtam és simogattam meg. Felkászálódtam az ágyból, majd magam után húztam a fiút a fürdőmbe. Leültettem a WC tetejére és kerestem fertőtlenítőt és ragtapaszt.
-Aha. Megvan.-nyöszörögtem és szedte elő a cuccokat.
-Meg kell lepődjek, hogy nálad csak Spongyabobos és  Hello Kitty-s ragtapasz van?-kuncogott fel, én pedig kinyújtottam a nyelvem.
-Akkor bekötöm a fejed, úgy hogy meg levegőt sem fogsz kapni.-mutattam fel a gézt.
-Én is szeretlek.-morgott Louis.
-Az jó, mert én is.-vontam meg vállamat és vigyorodtam el. Louis leguggolt a hátam mögé és hátulról megölelt.
-El...-fogta meg a csuklómat, mikor meglátta a felhúzott pulcsiujjamat. Lehúztam gyorsan, de ő csak szorított lágyan, nem bírtam mozdulni.
-El...-suttogott és fordított meg.
-Miattam.-suttogott és vágta le magát a földre.
-Na.-húztam fel.-Enyém a Hello Kitty és majd leragasztom.-mosolyogtam a barátomra, felhúzott a földről és felültetett a pultra.
-Sajnálom...-suttogta, én pedig két lábammal odahúztam magamhoz.
-Abbahagyod?!-néztem rá, és csókoltam meg.Ő szájon puszilt és húzta le rólam az összes ruhát, én pedig róla. Louis felkapott, majd beállt velem a zuhany alá és tett le. Összegumizta a hajam és megcsókolt.
Hiányoztál.-suttogtam és fogtam meg a két kezemmel az arcát-Te is nekem nagyon.-suttogta és húzott magához. Becsuktam a szemem, és aprókat lélegeztem. Nem akarom, hogy ez egy álom legyen, nem akarom hogy ez egy képzelet legyen és Louis nem is lenne itt velem. Esírtam magam, és remegett a lábam.
-El?-suttogta Louis a nevemet, de én csak szájon csókoltam. Ő visszacsókolt, felkapott és szállt ki velem a zuhanyzókabinból. Felültetett a pultra, megtörölt, én is őt, majd felkapott és vitt az ágyhoz.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is kicsim.-puszilt homlokon majd hozzám bújt.

*Reggel:*

Óvatosan kinyitottam a szemem és feküdtem egymagam  az ágyon.
-Tudtam.-sírtam el magam.-Utálom magam. Hülye álom. Kinyírom magam. Hogy lehet ennyire valódit álmodni? Utána, meg ha felkelsz, rájössz, hogy csak az elméd játszott veled. Basszameg.-morogtam és takartam be magam.
-Kislányom.-rázta meg a fejét anyám a szobám másik végében és csúnyán nézett rám.
- Látod? Olyan szépet álmodtam...-sírtam és néztem a szemeibe.- Mit csináljak?!-suttogtam.
-Én tudom.-mosolygott anyu.-Öltözz fel, mert most már értem miért nincs rajtad ruha.-mutatott rám, én pedig hirtelen magamra néztem.-És akkor a barátodat, mentsd meg apádtól, mert lassan két órája beszél vele.-mosolygott rám, én pedig kipattantam az ágyból, magamra csavartam a plédet és rohantam ki a szobából.
-Kislányom.-kiabált utánam anyu, de én berontottam a konyhába, ahol apu tárgyilagosan beszélt Louishoz, ő pedig bólogatott. Ráugrottam a hátára és arcon pusziltam, míg ő megfogott.
-Jó reggelt El.-motyogott apu.
-Szia hercegnő.-suttogott Louis és adott egy puszit a számra.
-Legközelebb ne előttem.-motyogott.-Még nem végeztünk.-mutatott apa a barátomra, majd bólintott és eltűnt.
-Te sírtál?-nézett rám és ültetett fel a pultra.
-Óó..-motyogtam.
-Megijedt, hogy álmodott.-kiabált anyám, én pedig a csupasz lábamat néztem. Louis megölelt, én pedig arcon pusziltam.